A Huron-tó egy kis szigetén van ugyan repülőtér és hajókikötő, de más környezetszennyező járművel elvétve találkozni: csak a rendőrök, a mentők és tűzoltók használhatnak robbanómotoros járművet. Mindenki más kerékpárral közlekedik, illetve néhány szolgáltató elektromos autóval.
Annak idején, 115 évvel ezelőtt ide is megérkezett a motorizáció néhány automobil képében, de azonnal óriási felháborodást váltottak ki. „Ezektől a mechanikus szörnyektől megvadulnak a konflislovak!” – panaszkodtak a helyiek, akik városkájuk tisztaságát is féltették az új közlekedési eszközöktől.
Így aztán a városi tanács törvénnyel tiltotta meg Mackinacben a géperejű járművek használatát. A rendelet mindmáig érvényes a szigeten – és sehol másutt az amúgy autófüggő Egyesült Államokban. Az ötszázlelkes település ennek köszönhetően mára turistaparadicsommá vált, nyaranta 15 ezer látogatót is fogadnak. Az ide érkezőket lenyűgözi a hely csendessége és makulátlansága, sokaknak hihetetlen élmény az USA egyetlen autómentes országútján, a szigetet megkerülő 185-ösön végigbringázni.
A helyiek a demokrácia, az egyenlőség jelképének is tekintik a kerékpárt, mondván, így mindenki számára azonos lehetőségek nyílnak a helyváltoztatásra, senki nem jut előnyökhöz. Mackinacban biciklivásárláskor a kényelem és a használhatóság az elsődleges szempont: legyen széles nyerge, erős fém sárhányója, magas kormánya és strapabíró kitámasztója.
Persze nagy kosár is kell rá, hiszen minden bevásárlást ezzel intéznek, de a helyiek sisakra vagy más védőfelszerelésre nem költenek. Minek? Autók nincsenek, ők meg nem rohannak sehová. A különleges városka lakóiról az az általános benyomás, hogy sportos életmódjuknak köszönhetően remek formában vannak, és temérdek pénzt megspórolnak azzal, hogy nem kell autókra költeniük.
Amiben Ángyánnak igaza van
El kellene dönteni, mit akarunk. Ha elsődleges a profit és a versenyképesség, akkor hajrá, multik. Igaz, hogy a magyar vidék megélhetés nélkül marad, mert árban nem versenyképes a multikkal, de ez az ára annak, ha a polgármesterek abban vetélkednek, ki tud a faluba Auchant, Lidlt, Tesco bevásárlóközpontot hozni.Nem a multikat kritizálom, amikor azt mondom, hogy hülyére keresik és röhögik magukat rajtunk. Valójában a politikai elit nyírja ki a multik potenciális helyi konkurenseit, amikor a polgármesterek, országgyűlési képviselők könnyes szemmel átvágják a nemzetiszínű szalagot az üzletlánc avatásokon. A multik mellett a kistermelők, a kiskereskedők nem versenyképesek, meghalnak.
A multi üzletláncok és a kiskereskedelem, a nagyüzemi termelés és a családi gazdaságok normális országokban megférnek egymással. Nálunk is megférhetnének, ha lenne rá politikai akarat. De lustaságból, ostobaságból nincs. Senki nem vitatja, hogy a gabonafélék csak nagyüzemi módon termelhetők gazdaságosan. De a többi, a zöldségfélék, a gyümölcsök miért nem termelhetők tíz- vagy húszhektárnyi családi gazdaságokban – gazdaságosan?
A gödöllői egyetem egy régebbi kutatása szerint 1960 és 1990 között a gabonafélék, a zöldségek és a gyümölcsök vitamin-, ásványianyag- és nyomelemtartalmuk 60 százalékát elveszítették a nagyüzemi átállás miatti fajtaváltásoknak köszönhetően. A beltartalom, a biológiai tápérték helyett a tárolhatóság, a hozam, a szállíthatóság, nem utolsósorban a külcsín lett elsődleges. Mi akadályozza a mezőgazdasági kormányzatot abban, hogy a hagyományos, kevesebb kemikália-, de nagyobb élőmunka-igényű, értékesebb beltartalmú fajták ismételt termesztését preferálja? Nálunk miért nem működnek a termelői értékesítő szervezetek, a TÉSZ-ek? Miért nincsenek kis- és közepes méretű agrártermék-feldolgozók, gyümölcsaszalók, szárítók, csomagolók? Miért működnek gyengén a helyi piacok? Miért nincsenek közelítőleg önellátó falvaink? Mi akadályozza a fogyasztóvédelmet abban, hogy az üzletláncok keleti piacokra szánt silány minőségű portékáitól megszabadítsa az országot, helyet csinálva a hazai termékeknek?
Amíg nincs erre politikai akarat, addig építjük a feudalizmust, megteremtjük az új földesurakat, és nyomorban hagyjuk a vidéket. És esszük a gazdagabb Nyugat saját fogyasztásra méltatlannak minősített, gyenge termékeit. Nem az Ángyán-féle családi gazdaságok világa, hanem ez az igazi skanzen. Az államilag működtetett kilencvenháromezer négyzetkilométeres Magyarország.
részlet
Herényi Károly írásából
A Magyar Vöröskereszt is csatlakozik a Közös Lábos akcióhoz (12)
Magyar Vöröskereszt is csatlakozik a Szimplakert Közös Lábos akciójához, így vasárnap a humanitárius szervezet főz ebédet és ezt értékesíti a piacon.
A bevételből a Magyar Vöröskereszt miskolci szervezetének téli teajáratát támogatják. A kezdeményezés végső kedvezményezettjei a miskolci hátrányos helyzetű, utcán élő, hajléktalan emberek. A már nyolc éve működő miskolci teajárat két helyszínen, a november 1. és március 31. közötti krízisidőszakban napi 150 adag forró teát és szendvicset biztosít a rászorulóknak – közölte a humanitárius szervezet pénteken az MTI-vel.
A Közös Lábos minden vasárnap, a Szimplakerti Háztáji Piac keretein belül megvalósuló közösségi főzés. A pályázaton civil szervezetek, egyesületek, alapítványok vehetnek részt. A Magyar Vöröskereszt február 16-án kap lehetőséget arra, hogy a piac ideje alatt ebédet főzzön és ezt támogató kasszás rendszerben értékesítse a helyszínen. A palócgulyást és zöldbablevest Kardos István, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója készíti el.
A különleges adományozási lehetőség mellett a Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezetének önkéntesei játékos programokkal és arcfestéssel is várják a gyermekeket.
Irány Németország!
Egy év alatt csaknem 30 százalékkal nőtt a Németországban élő magyarok száma. Egyetlen másik országból sem érkezik ennyi bevándorló.
A német statisztikai hivatal közleménye szerint a Németországban élő külföldieket nyilvántartó adatbázisban összesen 7,2 millió embert regisztráltak tavaly év végén, ami 4,1 százalékos növekedés 2011-hez képest.
A magyar állampolgárok száma egy év alatt 24 638-cal nőtt, és így meghaladta a százezret, 107 398 volt 2012 végén.
A növekedés mértéke alapján összeállítható listán Magyarországot Románia követi 28,8 százalékkal, a harmadik Bulgária 26,5 százalékkal.
Egy havi átlagbérnél kevesebből él a szlovák háztartások több mint fele (11)
A szlovákiai háztartások csaknem 60 százaléka havi nettó hatszáz eurónál kevesebből él, miközben az országos átlagbér mintegy nyolcszáz eurót tesz ki havonta – derült ki a Szociális és Gazdasági Kockázatok Kutatóintézetének (IVRA) kimutatásából, amelyet pozsonyi sajtótájékoztatóján pénteken tett közzé a szervezet.
Az IVRA – a szlovák statisztikai hivatal (SÚSR) adataira alapozó – kimutatása szerint egy szlovákiai háztartásnak átlagban havi 629 euró (mintegy 190 ezer forint) nettó bevétele van. Ugyanakkor a háztartások 57,9 százaléka – havi kevesebb mint 600 euróból (mintegy 180 ezer forint) él.
Az intézet szerint ez az az összes szlovák háztartás (1,9 millió) nagyobb hányadára (mintegy 1,1 millió háztartás) igaz, vagyis összesen mintegy 2,9 millió személyt érint.
“Szlovákiában nagyon széles a szegénység által veszélyeztetettek rétege” – állapította meg Martin Halás, a kimutatást készítő civil szervezet vezetője az adatokat ismertetve. Rámutatott: a 600 eurónál alacsonyabb összegből gazdálkodó háztartások kiadásának 95 százalékát az alapvető megélhetésre, vagyis a lakhatással kapcsolatos kiadásokra, valamint élelmiszer- és gyógyszer vásárlásra költik.
Martin Halás elmondta: a vizsgált időszakban az egyébként is alacsony bevételekkel rendelkező háztartások szegényedtek el a leggyorsabb ütemben, azaz esetükben csökkent a leginkább az az összeg, amely az alapvető megélhetési költségek kifizetése után megmaradt számukra. Az elszegényedés veszélyének leginkább a többgyermekes háztartások, a gyermeküket egyedül nevelők és az egyedül élő nyugdíjasok voltak kitéve.
“A nyugdíjasok egy részének, miután kifizették alapvető költségeiket, például napi 4 centje (12 forint) maradt arra, hogy ápolói ellátást biztosítson magának” – mutatott rá Martin Halás.
A kimutatásból az is kiderült, hogy az ország egyes régióiban jelentős eltérések mutatkoznak a háztartások bevételeiben. Viszonylag a legjobb helyzetben Pozsony megye háztartásai vannak, itt átlagban 778 euró az egy háztartásra jutó havi bevétel, addig például az ország keleti részében lévő Eperjes megyében, egy átlagos háztartás havi bevétele mintegy 40 százalékkal kevesebb a pozsonyinál. A pozsonyi háztartások havi bevétele összege mintegy 30 százalékkal magasabb az országos átlagnál. (MTI)
Hajléktalanokból idegenvezetők
Október közepétől különleges városnéző túrák indulnak Barcelonában: az utcákon lakók kalauzolják a turistákat a városban. Az új program keretében 3000 hajléktalan kap lehetőséget az idegenvezetésre.Ha egy új városba látogatva nem elégszünk meg az útikönyvünkkel és hús-vér emberektől szeretnénk hallani a város épületei mögött húzódó történeteket, általában diákok, nyugdíjasok, történelem-fanatikusok és hivatásos idegenvezetők vezetnek körbe minket a turistaútvonalakon.
Barcelonában most új réteget emelnek be az idegenvezetők közé: egy program keretében hajléktalanokat bíztak meg a turisták kalauzolásával. Ezzel egy részről a munkanélkülieknek nyújtanak kiemelkedési lehetőséget, a turisták pedig újdonsült idegenvezetőik segítségével a megszokottól teljesen eltérő perspektívából ismerhetik meg a várost.
A Hidden City Tours (Rejtett városi túrák) sétáin a látogatók megismerhetik Barcelona történelmét és a régió társadalmi problémáiba is beleláthatnak.
A koncepciót egy hasonló program inspirálta: Nagy-Britanniában már korábban foglalkoztattak hajléktalan idegenvezetőket. Az amerikai nagyvárosokban is több munkanélkülit a turizmusban kezdtek foglalkoztatni, például sokan a reptereken dolgoznak biztonsági őrként.
Az enyhe tél is veszélyes lehet a madárvilág számára
Az enyhe tél kedvez a hazai és a Magyarországon vendégeskedő madárvilágnak, azonban számos veszélyt is rejt, hiszen ha a madarak a tavaszias időjárás miatt korábban költenek, már néhány fagyos nap is a fiókák tömeges pusztulását idézheti elő.
Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületének ornitológusa az MTI-nek elmondta, hogy a madárvilágnak nagy erőpróbát jelent alkalmazkodni a klímaváltozás okozta szokatlan helyzetekhez. “A madarak világára egyébként sem a fogcsikorgató hideg, a hóval borított rétek, befagyott élővizek jelentik a valódi veszélyt, hanem az ideihez hasonló, egyre gyakoribb +lagymatag+ telek. A kiszámíthatatlan tavaszok evolúciós léptékben is zavart okozhatnak” – fogalmazott.
Az enyhe idő nyomán ugyanis a madarak kényelmesebb körülmények között, kisebb erőfeszítés árán juthatnak táplálékhoz, ami által a kevésbé életképes egyedek is átvészelhetik a kritikus időszakot. “Csökken a természetes szelekció hatása, a gyengébb génállományú – például betegségekre hajlamos – egyedek megmaradása pedig hosszú távon káros lehet az adott fajra nézve” – emelte ki az ornitológus.
Ismertetése szerint a klímaváltozáshoz alkalmazkodás folyamatának egyik látványos példáját mutatja az idei télen is itthon maradt, több tucatnyi fehér gólya. Ezek a madarak mérlegelve a hosszú repülés veszélyeit és a helyben maradás kockázatait, egy evolúciós lépést téve “felülbírálták” a több ezer éve beléjük kódolt vonulási parancsot – vélekedett a szakember, aki szerint az állatok végül “jól döntöttek”, mert a természetbarát emberek által nyújtott ennivaló a mezei pockokkal és egerekkel már elegendő táplálékot kínál a tavasz beköszöntéig.
Az ornitológus szerint tendenciáról van szó, hiszen valószínűleg ezen madarak a költözés helyett ez év őszén is a maradást választják, és példájukat egyre több társuk követheti. Szerinte a folyamatban érintettek lehetnek más költöző madárfajok is, például a barátposzáta, a házi rozsdafarkú vagy az örvös galamb. Az idei télen 100-nál is több madárfaj telel nálunk, közöttük több tízezer daru, szerecsensirály és vadlibafajok – mutatott rá.
Örvendetes, hogy a néhány éve még a kihalás által fenyegetett parlagi sas egyre szaporodik, már több mint 150 pár fészkel a Duna-Tisza köze, a Jászság, Heves megye tájain. A szakember szerint ez az önkéntes madárvédők munkájának is köszönhető. Más fajok, mint például a szarka, a feketerigó, a mátyásmadár, “az idők szavának” engedve mind inkább városi életre rendezkednek be, mert itt télen is találnak táplálékot maguknak.
A klímaváltozás mellett más negatív hatások is fenyegetik a madárvilágot. A nagyüzemi mezőgazdaság térhódítása nyomán például az agrárterületekhez, gyepekhez, szántókhoz kötődő madarak szerte Európában nagy veszélyben vannak, számarányuk évről-évre csökken. “Ezért egyre fontosabb, hogy segítsük megmaradásukat. Ennek szabálya, hogy ott, ahol ősszel elkezdtük az etetést, március közepéig-végéig folyamatosan töltsük fel az etetőket magvakkal” – figyelmeztetett a szakember.
A madárvilág gyors megfogyatkozásának szemléletes példája a repülő rovarokkal táplálkozó fecskék, amelyeknek száma alig egy évtized alatt a felére csökkent. Ezért is fordít rájuk kiemelt figyelmet az egyesület, amelynek aktivistái geolokátorokkal próbálják megtalálni a fecskék máig ismeretlen afrikai telelőterületeit.
A nagyobb testű madárfajok – gólyák, sasok, sólymok és vércsék – esetében már műholdas jeladók is bevethetők. Segítségükkel szinte élőben lehet nyomon követni az afrikai trópusok tájain ezekben a hetekben hazainduló madarak mozgását. A tavaszi vonulás ugyanis e távoli földrészen már elkezdődött, a vedlés után a madarak hiperevéssel nagy mennyiségű zsírt halmoznak fel magukban. “Például egy alig tízgrammos, foltos nádi poszáta ilyenkor képes megduplázni testtömegét és az +üzemanyagát+ felélve egy hét alatt akár ötezer kilométeres távot repülni” – állítja a szakember.
Az egyesület a március közepétől megérkező fecskék szaporodásának elősegítésére az ereszek alá műfészkek felhelyezését, a közelben sárkupacok, ivóvizes tálcák kihelyezését javasolja. “A fecske és más madarak például ingyenes szúnyogirtással viszonozzák az emberi gondoskodást” – tette hozzá Orbán Zoltán, aki szerint a madárvilág a természet nélkülözhetetlen része, vészes megritkulása ráirányítja a figyelmet, hogy baj van a környezettel, így az ember is veszélybe kerülhet.
(MTI)
A boldog élet hozzávalói
Háromféle boldog életet különböztetünk meg: az első a kellemes élet, mely tele van élvezetekkel, a második az elkötelezettség élete, amiben a munkának, a szülői szerepnek vagy a kedvtelésünknek szenteljük az életünket, végül pedig az értelmes élet. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ismerjük a saját erősségeinket, és azokat valami magunkon túlmutató cél vagy szolgálat érdekében használjuk.
Mivel nem mindenkinek egyszerű valamit kitalálni, aminek szentelheti életét, illetve hosszú idő lehet megtalálni életünk igazi értelmét, olyan szokásokat sorolunk fel, ami a boldog emberekre általában jellemző, és amiket mi is könnyebben beépíthetünk az életünkbe. Íme:
• Boldog emberekkel veszik körbe magukat. Kerülik azokat, akik elveszik az életkedvüket.
• Nem hagyják, hogy kedvüket szegje a kudarc. Újra és újra felállnak a földről.
• Észreveszik a jó dolgokat, a kis sikereket is. Sajátjukat és másét egyaránt.
• Az egyszerű élvezeteket is értékelik. Egy szép tárgyat, egy finom falatot.
• Adakoznak vagy önkéntes munkát végeznek.
• Megengedik maguknak, hogy belefeledkezzenek valamibe és ne figyeljenek az idő múlására.
• A felületes locsogás helyett belemennek mélyebb beszélgetésekbe.
• Másra is költenek a pénzükből, nem csak saját magukra.
• Személyes kapcsolatokat tartanak fenn, nem csak virtuálisan érintkeznek ismerőseikkel.
• Optimistán közelítenek a dolgokhoz.
• Időnként kikapcsolják magukat az elektronikus világból.
• Spirituális/lelki életre is szakítanak időt.
• A mozgásra prioritásként tekintenek.
• Rendszeresen kialusszák magukat.
• Sokat nevetnek.
• Felemelt fejjel, nagy lépésekkel gyalogolnak.
Nem hagyják, hogy kedvüket szegje a kudarc. A szótárukban a kudarc helyette a tapasztalatszerzés, visszajelzés szó szerepel és legfőképpen ennek megfelelően is kezelik az ilyen helyzeteket.